Split

295-ben a római hódító, Gaius Valerius Aurelius Diocletianus kastélyt kezdett építeni szülőföldjén, a dalmát tengerpart illatos jenyeszterekkel benőtt öblében. 305-ben, a trónról való lemondás után a félrevonult uralkodó elhagyta Nikodémiát és a kastélyba költözött, hogy ott élje le élete fennmaradó részét. A trapéz alakú kastély 28.900 négyzetméter területen húzódik.

Diokleciján halála után a kastély a császár birtokában maradt, és a kastély várossá alakulása a hetedik században kezdődött meg, mikor a közeli Salona lakói az avarok és a szlávok támadásai elől ott találtak menedéket. A tizedik és a tizenkettedik században Split a horvát királyok uralma alá tartozott. A tizenkettedik század elején, mint ahogy a többi dalmát várost is horvát-magyar királyok uralták, melyet a tizenötödik századtól kezdve egészen a tizennyolcadik század közepéig a velenceiek közigazgatása váltott fel.

A tizennyolcadik században, a rövid ideig tartó francia uralom után, Split az Osztrák-Magyar Monarchiához tarozik. Az első világháború után, Split mint kulturális, közigazgatási és gazdasági központ egyre jelentősebb szerepet tölt be, ami a lakosság számának a növekedésével járt.
A második világháború során a várost bombázták és ez sok szenvedést hozott magával. Az elkövetkező békeidőszak a város dinamikus fejlődésének kedvezett. A honi háború nem okozott a városnak közvetlen kárt, de a menekültek befogadásával  a város gazdaságilag stagnált. Megnyitva az ajtót a turisták előtt Split az ezeréves kultúrájával ma megnyitja Horvátország kapuit.

Split egy lelassult tempójú város, melyet hamar meg fog szokni. Az az érzés hogy itt mindennap ünnep van, emberekkel teli terek, éttermek és kávézók, és a kihagyhatatlan tengerparti sétálóút a „riva”, melyet nyáron az enyhe és frissítő északnyugati szél ural, télen pedig a mediterrán nap és a palota mintegy télikabát védnek a hidegtől, mindez egyetlen szóval fejezhető ki – érzed.
Ez az a „dejavu” amelyet csak azokban a városokban lehet megélni, ahol a századok összeütközéseinek részletei felismerhetők. Split városa az Adriai-tenger keleti partjának középső részén helyezkedik el, a keleti Žrnovica és a nyugati Jadro folyók között. Split a félsziget nyugati részén a marjanai erdők árnyékát, 15 km-es tengerparti sétálóutat és az óváros köves utcáin hallható dalmát dallamokat kínálja. Ismert kedvező klímájáról, mivel a Mediterrán középső részének egyik legnaposabb részén található, ahol kivételesen nagy, 2700 az évenkénti napsütötte órák száma.

Zadar

Századokon keresztül Dalmácia fővárosa, ma a régió központja, műemlékekben gazdag örökséggel rendelkező világjelentőségű város, ez ma is minden részletében megmutatkozik:
a Római forum az 1. századból, szent Donát temploma a 9. századból – a legismertebb középkori bazlika, a város védjegye, a felújított román stílusú szent Krševan temploma a 12. századból és szent Mária harangtornya 1105-ből, a szent Anasztázia katedrális a 13. századból, a Népi tér a Városi páhollyal és őrséggel a 16. századból, és az erős várfalak a reprezentatív Kikötő és Szárazföldi ajtókkal  a 16. századból, aztán a Három kút tere és az Öt kút tere valamint számos palota, villa és a többi emlékörökség.

A zadari régió 3000 éves történelmi hagyománnyal rendelkezik, ma a Horvát Köztársaság területének 14%-át foglalja el, a tengerfelületnek  kb. 12%-ával rendelkezik és a hozzá tartozó szigetek kb. 580 négyzetkilométert tesznek ki. Szigeteinek száma anyi, ahány nap van egy évben. A Mediterránnak mintegy 1200 km-es legtagoltabb partszakaszán szigetek helyezkednek el sorban a legnagyobbaktól: Pag, Dugi otok, Ugljan, Pašman, a kisebbekig: Silba, Molat, Olib, Premuda, Iž, Vrgada, Sestrunj.

Vonzalmát természetes helyzetének is köszönheti mivel az Adriai-tenger partjának közepén helyezkedik el, és négy nemzeti park veszi körül: a Plitvicei tavak, a Paklenica hegyi parkja, a Krka folyó egyedülálló vízesései és a Kornati nevet viselő gyönyörű szigetek sora. Ugyanúgy vonzóak a természeti parkok: a Telašćica, az elágazó Zrmanja folyó kanyonja, és Horvátország legnagyobb természetes tava – a Vransko jezero, mely Biograd közelében található. A zadari riviéra központjába ugyanúgy eljuthatunk minden irányból és minden közlekedési eszközzel.

Zadar városa nemcsak kulturális és történelmi műemlékeiről híres, hanem a mindig gazdag zöld piacáról és a félszigeten (óváros) elhelyezkedő halpiacáról. Ravni kotar gazdag hátterének, a Vransko jezero körüli és Ugljan valamint Pašman szigetek termőföldjeinek köszönhetően mindennap friss zöldség és gyümölcs kerül a zadari piacra. A kínálat gazdagságát tekintve ez az egyik legnagyobb piac Horvátországban. Nemcsak azért érkeznek a piacra hogy megvásárolják a nélkülözhetetlen élelmiszereket, hanem azért is, mert élvezik a nyüzsgést, a színek gazdagságát és a helybéli eladókkal való alkudozást. A „zöld piac” közvetlen közelében helyezkedik el a halpiac, mely különösen gazdag halválasztékot kínál, puhatestűeket és kagylókat, de van „darabra kapható” sós szardínia is.

A halpiac a zadari kikötő közelében található, ahol minden reggel különböző nagyságú halászhajók sorakoznak fel friss fogással. A halászat hagyományai ezen a területen messze a múltban gyökereznek (1995-ben ünnepeltük a horvát halászat első írásos emlékének 1000. évfordulóját, Sali/Dugi otok), és Ugljan szigetén található az Adria legismertebb halászfaluja Kali.
Mint ahogy  a piacon, itt is alkudozni kell az eladókkal, és ha azap mégse szerepel hal az étrendjén, kétség nélkül élvezni fogja a tenger illatát és a helyi nyelvjárásban beszélő halászok szóváltásait.

Grisogono palota

A don Ive Prodana és az Ilije Smiljanića utcák sarkán helyezkedik el. Eredetileg két román stílusú házból állt, melyeket egyemeletes szárny kötött össze, majd a 15. század második felében épült hozzá a második emelet gótikus reneszánsz jelenetekkel. Az udvar az előcsarnokkal a 16. században fejeződött be, ahová gotikus elemeket építettek be. Ma itt található a Kulturális műemlékek védelmének országos hivatala zadari bizottságának székhelye.


Szent Donat temploma

Monumentális építmény korai romanikus stílusban, melyet Donat püspök építtetett a 9. században, s a 15. századtól kezdve viseli az ő nevét. A templom építéséhez a római építmények romjainak számos darabját használták fel, így az alapokban a római templom oszlopjainak, koszorúinak és gerendáinak részei is megtaláhatóak. A templomot említi és leírja a 10. században a bizánci császár, Konstantin Porfirogenet. A templom régóta nem tölt be szent funkciót. Kivételes akusztikai jellemzői vannak, s ennek köszönhetően már 30 éve ad otthont zenei rendezvényeknek, a középkori és reneszánsz zene híres nemzetközi fesztiváljának,  a „Szent Donátban rendezett zenei estnek”.


A kapitány tornya

A kapitány rezidenciájának közelében helyezkedik el és a középkori várépítészet egy ritka példáját képviseli. A velenceiek idejében a várost együtt irányította a város hercege és kapitánya. Zadar volt az egyetlen dalmát város ahol ezt a funkciót két személy töltötte be. Vezetőik elszállásolásáról a velenceiek oly módon gondoskodtak, hogy palotákat építettek a részükre, ezeknek egy része fennmaradt és ötsarkú bástya formájában van felújítva.


Šibenik

Šibenik városa a legrégibb időktől tiszteli szent Mihovilt, így a legrégebbi szent objektum a város magjában épült, a várban, az égi védelmező tiszteletére. Mivel a sibenikiek hittek a szent arkangyal segítségében, erejében és védelmében, az ő alakját, amely a győzelmet és a rettenthetetlenséget szimbolizálja, használták fel címerükben és pecsétjükben. Ezzel a város harciasságára és hatalmára hívták fel a figyelmet, amely védelmezőjük példáját követve harcolni fog jogai megőrzéséért és mindig győzni fog.

A sibeniki püspökség egész területén századokon át ünnepelték és tisztelték szent Mihovilt. Az ő tiszteletére emeltek templomot Murteron, Raslinaban, Kijevoban, Mitlan, Vršinaban Dubravanál, Pokrovnikban, Oklajaban és Lišaniban. Szent Mihovil a legnépszerűbb égi arkangyal. Az ő neve héberül azt jelenti: „Aki olyan mint az Isten“. A nyugati egyházban a 6. századtól tisztelik, Monte Garganon Apulijában történt bemutatásának idejétől. Május 8-án és szeptember 29-én  van az ünnepe, Sibenik pedig szeptember 29-én ünnepli, mikor a Város napja is van.